
A festmény 1890-ben készült el. Címe: Kihallgatás (Bíró előtt). A festmény elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat téli kiállítási díját. Ez igencsak jelentős díj volt: a zsűrit a művészek választották meg, és több mint kétszáz mű közül díjazták a képet. A kitüntetett festményt az állam vette meg, és ma is a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona.
A kép első különlegessége, hogy a festője: jogász. Baditz Ottó (1849-1936) ugyanis jogi diplomát szerzett Pozsonyban (ma Szlovákia). Hivatásává azonban a festészet vált: a bécsi és müncheni képzőművészeti akadémiákon tanult. Korának elismert, sokat díjazott, neves festője lett. Több festményén megjelennek jogi témák (például ilyen a Női börtön).
A díjazásról tudósító újságok nem fejtették meg pontosan a kép üzenetét. Olyasmiket írtak, hogy egy szép fiatal leány áll zavartan a bíró előtt, a bíróság egyszerű helyiségében, amelynek komor jelentőségét a középen elhelyezett feszület adja meg. A festmény pontos mondandóját nem ismerő újságírók azonban azt is rögzítették, hogy a lány megilletődése, a zavara, ugyanakkor a bája mesteri módon van visszaadva. Az újságírók azt feltételezték, hogy talán tanúként van a lány jelen a tárgyalóteremben.
A festményen valóban egy nagyon szép fiatal lány áll a bíróság előtt. Az idős, sokat tapasztalt bíró arcát nem is látjuk, a festő hátulról festette meg. Kissé meggörnyedt alak, tartása azt sugallja, hogy nagy szakmai tapasztalattal, életismerettel rendelkezik. A falon Ferencz József osztrák császár és magyar király portréja a hatalom szimbólumaként van jelen. A jegyző a nézővel szemben ül, neki az arca is látszik, fiatal, szigorú, sötét kontúrját és komorságát az ablakon beszűrődő ellenfény hangsúlyozza. Az asztalon, a széken ügyiratok rendezetlen sokasága.
A kép második különlegessége, hogy valójában egy másik művészeti alkotást, egy 1882-ben megjelent novellát dolgoz fel, amelyet nyilván egy író, de nem akármilyen: jogász író írt. A kérdéses novella Mikszáth Kálmán (1847-1910) „Jó palócok“ ciklusából való. A palócok sajátos szokásokkal rendelkező, talán a székelyekhez hasonlítható, vitatott eredetű magyar népcsoport. A palócok közé tartozott Mikszáth is, a festmény alapjául szolgáló novella írója.
A novellában Bede Annát orgazdaság miatt félévi börtönbüntetésre ítélték. Megjelenik a végzéssel a szép leány, hogy elkezdje a börtönbüntetést. A bíróságon kiderül, hogy a szép leány nem Anna, hanem Erzsi, Anna húga. Anna valójában meghalt. És Anna lelki üdvéért aggódva édesanyja és húga elhatározták, hogy átvállalják az Annára kirótt szankciókat: Erzsi a féléves börtönbüntetést, édesanyja az okozott kár megtérítését. A bíró érvelhetne, hogy a büntetőjogi szankció személyes jellegű, de nem ezt teszi: Erzsit megsajnálva a feloldozás egyetlen emberileg követhető útját választja. Azt közli Erzsivel, hogy azért nem kell a börtönbüntetést letöltenie, mert nővére valójában ártatlan volt. A felmentés tehát nem a halottnak, hanem az élőnek szól.
Az időszak a modern igazságszolgáltatás bevezetésének a kora. A kép megfestésekor már két évtizede hatályos a modern igazságszolgáltatási modellt megalapozó, a szovjet típusú diktatúra intermezzóját leszámítva máig meghatározó alapelveket rögzítő jogszabály, az 1869. évi IV. törvénycikk, amely Magyarországon a végrehajtó és a bírói hatalmat egymástól elválasztotta. A festmény és a novella még a XIX. század végén is egymás mellett élő két világ párhuzamosságát idézi meg: egyfelől már működik a modern igazságszolgáltatás, másfelől azonban a paraszti életszemlélet, a régi szokások és világkép egyidejűleg mozgatják az emberi társadalmat. A hatalomhoz, a joghoz, a törvényhez, az erkölcshöz, a valláshoz való viszony bonyolult rendszere rajzolódik ki a festmény hátterében.
(Konferencia absztrakt, 2022, Jog és művészet konferencia)