Tízéves a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogászképzése: mérleg és jövőkép

Prof. Dr. Veress Emőd [1] értékelő esszéje a Sapientia EMTE jogászképzéséről. Megjelent a Magyar Jog c. folyóirat 2021/9. számában (531-537. o.).

I. Kontextus

2016-ban jelent meg a Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945-1959 című kötetünk.[2] A kötetben szigorúan csak a címben jelzett tárgyat vizsgáltuk, azonban a kötet megírása, szerkesztése közben több általános, a kötet szűken vett témájához nem kapcsolódó, a romániai magyar felsőoktatás múltját, helyzetét és jövőjét illető gondolat is megfogalmazódott bennem.

A második világháborút követő években kétségtelen, hogy az erdélyi magyar baloldali értelmiség nagyobb része hitt abban, hogy Erdélyben végre – a baloldali szolidaritás talaján – megnyugtató megoldást nyerhet a nemzetiségi kérdés. Ez nem csupán egyszerű vágyálom és illúzió volt. Álláspontjukat számos külső jel is visszaigazolta. Ide tartozott a Nemzetiségi Statútum elfogadása (1945), amely a kisebbségi jogok széles körét biztosította (a jelenlegi szabályozás sem erejét, sem színvonalát tekintve nem éri el ezt az 1945-ös szintet). Ugyanide sorolható a magyar oktatási nyelvű egyetemek kérdésének rendezése: Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű jogászképzéssel, illetve Marosvásárhelyen az orvostudományi egyetem kezdte el működését. Végül pedig ezt az álláspontot igazolta vissza 1952-ben az alkotmányos szinten szabályozott, a területi autonómia valamilyen – a centralizált szovjet típusú diktatúrában egyáltalán elképzelhető – formáját megvalósító Magyar Autonóm Tartomány létrejötte.

Az a meggyőződés (vagy legalábbis remény), hogy ezek a megoldások a kisebbségi kérdés hosszú távú rendezését biztosítják, ténylegesen illúziónak bizonyult. Hithű magyar kommunisták, mint Demeter János jogászprofesszor bebörtönzése és meghurcolása a Magyar Népi Szövetség más vezetőivel együtt már az ötvenes évek legelején elkezdődött. A visszalépés, visszafejlődés az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom leverését követően pedig hihetetlenül felgyorsult. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetemnek[3] a kolozsvári Victor Babeș román egyetemmel történő egyesítése a Román Munkáspártban eldöntött és kikényszerített összevonás formájában zajlott le: a Bolyai önállóságát gyakorlatilag felszámolták. Pedig ez a Bolyai messzemenően nem ugyanaz volt, mint 1945-ben: az 1959-es Bolyai a marxizmus ideológiájára felesküdött, már az egyesülés előtt sok szempontból szellemileg megtört intézmény volt. Az orvostudományi egyetemen elindították a román nyelvű oktatást, amely fokozatosan “átvette” az intézményt, annak irányítását, ezzel a magyar nyelvű képzést máig tartó folyamatban mellékvágányra szorítva. A Magyar Autonóm Tartományt 1960-ban átszervezték, majd 1968-ban végleg megszüntették.

A magyar baloldali elit által vizionált kommunista erdélyi “tündérkert” eszménye rövid idő alatt összeomlott. A Bolyai Tudományegyetem megszüntetését a magyar kisebbség egésze, a baloldal is, illúzióromboló támadásként élte meg. 1956 után ez a baloldali erdélyi magyarok által elképzelt román-magyar kompromisszum végérvényesen megbukott. Egyébként ezt az egykori kompromisszumot pótolandó újabb román-magyar elvi megállapodás azóta sem jött létre, csak rövid távú érdekek mentén megkötött, korlátozott és jövőkép formálására alkalmatlan alkuk születtek, például a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyébként helyeslendő többszöri kormányra lépésének kontextusában.

Az önálló Bolyai rákényszerített marxista jellege ellenére magyar potestas spiritualis (szellemi hatalom) volt, és mint ilyen elfogadhatatlan volt a pluralizmusnak bármilyen formájával szemben zsigeri ellenérzést tanúsító román párt- és államvezetésnek. A sajátos román nacionalista kommunizmus totalitásával nem fért össze a Bolyai puszta, ideológiailag korlátozott léte sem. A Bolyait 1959-ben beolvasztották a román egyetembe, néhány esetben fontos képzési területeket azonnal megszüntettek. A magyar nyelvű jogászképzést, amelynek jellegénél fogva hosszú távon kétségtelenül volt valamelyes rendszerellenes potenciálja, felszámolták, más esetekben a fokozatos, de erőteljes korlátozás politikáját alkalmazták. Magyar nyelvű hallgatók a román nyelvű jogászképzésben egyre kisebb számban tanulhattak, például 1989 nyarán egyetlen magyar hallgató felvételizett sikeresen a jogi fakultásra.

A rendszerváltás után az önálló állami magyar egyetem a politikum, az RMDSZ kiemelt célját képezte. Az RMDSZ aktuális programjában is szerepel: “Az RMDSZ alapvető feladatának tekinti az önálló állami, Kolozsvár központú, magyar tannyelvű egyetem létrehozását.” Ennek a programpontnak az egykori Bolyai önállóságának a visszaállításával kellett volna megvalósulnia. Ellenben az erdélyi magyarság részéről kifejthető legerősebb politikai nyomás sem tudott többet produkálni, mint a Petőfi-Schiller Egyetem rövid idő alatt megbukott terve 1998-ban.

Mindezek következtében a Babeș-Bolyai Egyetem léte a romániai diktatórikus, sztálinista berendezkedés egyik törvénytelenségére és jogtiprására, a Bolyai egyoldalúan eldöntött, korlátozó és leépítő beolvasztására épül. Ez olyan genetikai hiba, amelytől, mivel ez történelmi tény, lehetetlen megszabadulni. Az egyik szemtanú visszaemlékezése szerint 1959-ben “volt egy ilyen összevont gyűlés az Egyetemiek Házában, ami a központi egyetemi épület

– 531/532 –

háta mögött volt. Tanerők és diákok vettek részt, de meghívás alapján. Bekerültem mint a diákszövetség egyik vezetője arra az óriási nagy gyűlésre […] A színpadon, még most is látom, baloldalt ült Takács Lajos, a rektorunk. Jobboldalt Constantin Daicoviciu, ő volt a rektora a Babeșnek. Nyilván, hogy megvolt, ki beszél azon a nagygyűlésen. Többek között Nagy István író, aki tanár is volt a magyar irodalmi tanszéken. Ő is a hozzászólók között volt. Felment és Ceaușescu felé fordult és románul megkérte, hogy engedje meg, hogy magyarul beszéljen, mert magyarul sokkal jobban kifejezi magát. Ceaușescu rábólintott. S akkor többek között azt mondta, ezt sosem felejtem el, hogy ez az egyesülés olyan, mint egy házasság. De nem akármilyen házasság, mert itt a násznagy a párt. Hát ennél vonalasabb mondatot én el se tudtam volna képzelni. Utána Atanase Ioja beszélt, a tanügyminiszter. Jó kinézetű illető volt, szemüveg volt rajta, fényszűrős, nagyon jó benyomást keltett. Hát vastapsot kapott a babeșisták részéről, amilyen beszédet mondott. A legvégén Ceaușescu szólt hozzá. Hát akkor én észrevettem, hogy ez az ember nem normális. Azzal kezdte, hogy ráförmedt Nagy Istvánra. Nagy István elvtárs tegnap, amikor az összevont tanerőkkel volt a gyűlés, akkor azt mondta, hogy azért követett el nagy hibákat, mert románul beszélt. Most, amikor magyarul beszélt, óriási hibákat követett el. Hát hogy lehet egy házassághoz hasonlítani ezt az egyesülést? Mert ez válással sosem végződhet.” [4]

A Babeș-Bolyai keretében a rendszerváltás után elért eredményeket, a magyar nyelvű képzések megerősödését, az egyes magyar tannyelvű szakok újraindítását vagy elindítását kétségtelenül értékelni kell, de kontextusba is kell őket helyezni. Az eredmények pozitívak és meggyőzőek, amennyiben a 80-as évek egyetemi helyzete a viszonyítási alap. De a Bolyai újraalakítása, az erdélyi magyar kisebbség saját oktatási és kutatási prioritásait megvalósító állami egyetem létrehozása a rendszerváltás után egyértelműen illúziónak bizonyult.

A reformálódó, multikulturális és így részlegesen magyar jellegét (hol több, hol kevesebb ellenérzéssel felvállaló) Babeș-Bolyai nem vált az erdélyi magyarok jogászképzésének szempontjából sem megoldássá. A kétnyelvű, román-magyar jogászképzés befogadásának többször is megkísérelt tervét a Babeș-Bolyai vagy az egyetem jogi karának vezetése – a Sapientiás jogászképzés elindítását megelőzően – többször is elutasította, vagy megakadályozta.

Így jutottunk el fokozatosan, a Bolyai magyar nyelvű jogászképzésének hatvan évvel ezelőtti megszüntetésétől kezdődően abba a jelenlegi helyzetbe, ahol valamennyi jogi hivatásrendben a magyarok részaránya jóval kisebb a magyar lakosság országos részarányánál. Például a bírák és ügyészek vonatkozásában körülbelül 300 magyar bíró és ügyész hiányzik ahhoz, hogy e hivatásrendeken belül a népességaránynak megfelelően alakuljanak a számok. Ez a súlyos alulreprezentáltság sok szempontból kiszolgáltatottá teszi az erdélyi magyarságot: a jogász értelmiség a kisebbségi társadalmakban kulcsfontosságú szerepet játszik minden téren, és e vonatozásban a bíróságokon túlmenően ugyanolyan fontos a gazdaság és a közigazgatás, mint a kisebbségi érdekérvényesítés tág köre. Nem véletlen, hogy amikor 1995-ben Kányádi Sándor költő Herder-díjat kapott, és díjazottként lehetősége volt kijelölni egy fiatal Herder-ösztöndíjast, Fábián Gyula jogászt választotta, aki 1994-ben színjelesen végzett Kolozsváron, hogy egy évet Bécsben tanuljon.[5] Amikor megkérdezték, miért jogászt választott, Kányádi tömören ezt válaszolta: arra van nagyobb szükség.[6] Kányádi más alkalommal azt is elmondta, hogy “általában úgy szokott lenni, hogy írók, költők fiatal pályatársaikat javasolják. Én egy Kézdivásárhelyen ügyészbojtárkodó 23 éves fiatalembert szemeltem ki az ösztöndíjra. […]. Arra gondoltam, nekünk nagy szükségünk van világot látott, jól képzett jogászokra. Erdélyi hagyomány, hogy a mesterlegényeket úgy küldték Európa-járni, hogy az ujjbegyükben, elméjükben az itthon hasznosíthatót hazahozzák.”[7]

Arányaiban tekintve, a bírákhoz és ügyészekhez viszonyítva, az ügyvédek esetében valamivel kedvezőbb a helyzet (becsléseink szerint a romániai ügyvédeknek hozzávetőlegesen 2,5%-a vallja magát magyar anyanyelvűnek; ez 615 ügyvédet jelent). Abszolút számokban azonban az alulreprezentáció e körben is nyilvánvaló: ugyanis ahhoz, hogy lakosságarányosan az ügyvédek 6,5%-a magyar anyanyelvű legyen, körülbelül 980 magyar ügyvéd “hiányzik”. Az ügyvédek esetében a piac által is befolyásolt folyamatról van szó, de a különbségek ennek ellenére jelentősek. Minimális változást hozott 1997-től a Babeș-Bolyai jogász szakára történő felvételin elkülönített “kisebbségi”, magyar helyek rendszere, de az előbb jelzett hiányok vonatkozásában az azóta eltelt több mint két és fél évtized alatt ez az intézkedés nem volt elegendő, hogy áttörést hozzon: a bírói és ügyészi pályán aktív magyar anyanyelvű bírák és ügyészek aránya nem nőtt, hanem 1,5% körül stagnál. Az ügyvédek esetében a tendencia hasonló, sőt, az ügyvédek számának jelentős növekedésével a magyarok részaránya a korábbihoz képest romlott is. Ezek az arányok egyúttal mérőszámok is: ha nem népességarányos az egyébként nagy lélekszámú, 1,2 milliós magyar kisebbség reprezentációja a jogászi szakmákban, jelzi, hogy nincs Romániában valódi esély- és jogegyenlőség.

II. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítása (2000) és a kétnyelvű jogászképzés elindítása (2010)

2000-től a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) úgy kapcsolódott be az erdélyi felsőoktatási folyamatokba, hogy amíg az önálló állami magyar egyetemre vonatkozó alapvető kisebbségi igény megvalósul, addig is legyen olyan felsőoktatási intézmény (romániai

– 532/533 –

jogi státusát tekintve magánegyetem), amely az erdélyi magyarság azonnali felsőoktatási célkitűzéseit valóra váltja, elsősorban azokon a területek, amelyek vonatkozásában a román állam nem oldja meg a közösség felsőoktatási céljait. 2021-ben azonban már jó ideje világos, hogy az ideiglenesség állandósult: a Babeș-Bolyai integrációja visszafordíthatatlan, Ceaușescu álláspontja bizonyult a rendszerváltáson is átívelően igaznak. A Sapientia EMTE pedig a romániai felsőoktatási tér versenyképes és dinamikusan fejlődő szereplőjévé vált. Fontos tudatosítani, hogy most, amikor ezeket a sorokat leírom, a Sapientia “életkora” meghaladta (túllépte) az önálló Bolyai Tudományegyetemét (a Bolyai tizennégy évet működött, a Sapientia “betöltötte” a huszadik működési évét).

Miután a Babeș-Bolyai többször is elutasította, a Sapientia EMTE 2010-ben befogadta az erdélyi magyar igényekre szabott, kétnyelvű, román-magyar jogászképzés projektjét. Azóta eltelt tíz esztendő.[8] A szak a kétségtelen és erős ellenszélben is elnyerte a működési engedélyt, majd az akkreditációt. A tízéves Sapientiás jogászképzés kapcsán érdemes egy rövid mérleget készíteni, leginkább az elkövetkező évtizedre vonatkozó új feladat-meghatározás céljával.

III. A Sapientia jogászképzésének eredményei

Ennek az első évtizednek kétségtelenül vannak eredményei, akkor is, ha nem lehetünk elégedettek.

1. A 2000-es évek legelején elvétve akadt tudományos fokozattal rendelkező magyar jogász Romániában. Aktív korú, a jogtudományok magyar nyelvű művelése mellett elkötelezett egyetemi oktató egyedül Dr. Sipos István egyetemi docens volt, aki sajnos 2004-ben, ötvenöt évesen elhunyt.[9] A fiatalabb generációból alapvetően néhány olyan magyar jogász folytatott tudományos tevékenységet, akik ezt kizárólag román nyelven és környezetben művelték. Máskülönben a tudományos pályára lépés lehetősége nem volt adott.

A változást 2001-ben Fábián Gyula, illetve 2006-ban Sztranyiczki Szilárd, Varga Attila és e sorok írója által megszerzett Ph.D fokozat jelezte előre. Ezek a tudományos fokozatok és a tudományos tevékenység jelezte, hogy nem lehetetlen, sőt szakmailag kifejezetten érdekes egyidejűleg kapcsolódni a magyar és a román tudományossághoz, mindkét nyelven publikálni. Minden és mindenki azt sugallta viszont, hogy a szakindítás az adott körülmények között lehetetlen: nincs és nem is várható a szak engedélyezéséhez szükséges humán erőforrás kialakulása, így a szak akkreditációjának nincsenek meg a feltételei. Mégis minden romániai rendelkezésre álló emberi tényezőt koncentrálva (például sokat segített, hogy néhány tudományos fokozattal rendelkező magyar gyakorló jogász, például Dr. Lackó Géza kézdivásárhelyi ügyvéd támogatta az ügyet), és a kolozsvári oktatás nehézségeit vállaló több magyarországi kolléga aktív részvételével sikerült – dideregtető, balkáni ellenszélben – elnyerni a működési engedélyt, majd a végleges akkreditációt.

A szakindítást követően Ph.D fokozatot szereztek Vallasek Magdolna (munkajog, 2013, Miskolc), Kokoly Zsolt (európai médiajog, 2014, Pécs), Kádár Hunor (büntetőjog, 2016 Pécs), Székely János (polgári perjog, 2017, Debrecen), Fegyveresi Zsolt (társasági jog, 2019, Debrecen). Ők jelenleg a kar főállású oktatói. Fegyveresi Zsolt a Sapientia első saját jogvégzett volt hallgatója, aki Ph.D fokozatot szerzett. Amint látható, valamennyi e körben említett tudományos fokozat Magyarországon született meg, jelezve, hogy a fokozatszerzés lehetősége a jogtudományok terén Romániában a magyarok részére továbbra is kivételes jellegű. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Romániában főszabályként a doktori képzés rekrutációja évtizedeken keresztül teljesen átláthatatlanul működött feudális privilégiumok nyújtásának hűbéri rendszerében, és a helyzet részlegesen is csak a legutóbbi években változott meg. Persze, szabályt erősítő kivételek is voltak. Például a már említett Fábián Gyulát pontosan azért vállalta el Ph.D hallgatójának Marțian I. Niciu professzor (1927-2016) Kolozsváron, mert nem “beajánlották”, nem valamiféle hatalmasság szervezte meg a felvételét, hanem szakmai eredményei alapján ő maga jelentkezett, hogy tudományos pályára szeretne lépni.

A kar egyetemi tanársegédei közül többen is a fokozatszerzés közvetlen közelében vannak, vagyis a tudományos utánpótlás folyamatos, de ebben is meghatározó a magyarországi jogi karok által biztosított lehetőség.

Szintén a kar oktatójaként szerzett MTA doktori fokozatot Nótári Tamás egyetemi tanár (2016).

2. A Sapientia EMTE oktatási nyelve kezdettől fogva a román és a magyar. A képzés alapkoncepciója, hogy az oktatás hatékonyabb anyanyelven, mint idegen nyelven. Magyar anyanyelvű hallgatók a román jog intézményeit mélyebben, árnyaltabban, teljes komplexitásukban értik meg, ha az oktatás során a magyar nyelvet is használjuk. Ez a Romániában egyedülálló megközelítés a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogászképzésében valósul meg: a szakvizsga tárgyak (polgári jog, polgári eljárásjog, büntetőjog, büntető eljárásjog) oktatása román nyelvű, az egyéb tárgyak oktatása magyar nyelvű. A Sapientiás modell kétfajta megközelítés szerves egységét jelenti: egyes tárgyak román nyelvű oktatását, magyar terminológiai segédlettel, illetve más tárgyak magyar nyelvű oktatását, román terminológiai segédlettel.

A Sapientia hallgatóinak ma a legfontosabb tárgyakból magyar és román nyelvű tankönyv egyidejűleg a rendelkezésükre áll. Lassan pályára léptek az első olyan jogász generációk, akik újra ismerik a magyar jogi szaknyelvet is, és akiknek feladata többek között, hogy a törvényben biztosított, de sokszor csak papíron érvényesülő kisebbségi jogokat tartalommal töltsék fel. A kisebbségi nyelvhasználat a normalitás része, és a valódi jogegyenlőség a lehető legszélesebb körű kisebbségi nyelvhasználatot feltételezi.

– 533/534 –

Tíz év után visszatekintve látszik, hogy hihetetlen és még messze nem lezárt erőfeszítés volt a Bolyai jogászképzésének megszüntetése következtében fokozatosan elhalt romániai magyar jogi terminológia helyreállítása. Ez a jogi nyelvjárás igencsak sajátos és a magyarországi jogi szaknyelvvel csak részleges az átfedése: hiszen az a feladata, hogy egy más állam, Románia jogrendjét szólaltassa meg magyarul. Az Alkotmány, a Büntető törvénykönyv, a Munkatörvénykönyv és a Polgári törvénykönyv elérhető magyarul: az utóbbinak harmadik javított és aktualizált kiadása fog megjelenni idén ősszel. Készül a Polgári eljárási törvénykönyv és a Közigazgatási törvénykönyv színvonalas fordítása is. A terminológia terén nagyon fontos eredmények születtek, de az út még hosszú, és tulajdonképpen sosincs vége: a jogalkotás dinamikája feltételezi a terminológia folyamatos gondozását, újítását is. A romániai magyar jogi terminológia “feltámadását” a magyar Igazságügyi Minisztérium szakmai és tudományos programjai segítették, amelyeket Trócsányi László igazságügyi miniszter indított útjára, és amelyet Varga Judit igazságügyi miniszter asszony továbbra is támogat.

3. Sikerült tudatosítani, hogy Kolozsvár a magyar jogi tudományosság fellegvára volt, amely olyan hagyományokkal rendelkezik e téren, amelyet a jelenben is hasznosítani kell. Évtizedeken keresztül, gyakorlatilag a Bolyai gyors marxista átalakításától kezdve a Sapientia jogászképzésének az elindításáig nem volt, aki ezt az örökséget felvállalja és folytassa. A Kolozsváron vagy bárhol Romániában jogot hallgató egyetemistának semmilyen lehetősége nem volt, hogy ezt az örökséget megismerje és arra rácsatlakozva, azt folytatva és kiteljesítve, abból tudást és erőt merítve fussa be a saját jogászi pályáját.

Ma az egyetem Tordai úti épületében meg lehet tekinteni az egykori kolozsvári jogászprofesszorok olajfestményekből összeálló arcképcsarnokát. A teljesség igénye nélkül ragadok ki néhány nevet: Grosschmid Béni, Finkey Ferenc, Kolosváry Bálint, Kuncz Ödön, Buza László, Concha Győző, Somló Bódog, Balogh Artúr, Balás P. Elemér, Martonyi János, Moór Gyula, Plósz Sándor és mások.[10] Ez olyan szellemi örökség, amelynek értéke felbecsülhetetlen és hasznosításra érdemes. Műveiket használjuk, az oktatásba beépítettük.

Kelet-Közép Európában nagyon sok egyetem van, amely megszűnt, és helyét más egyetemek foglalták el, vagy amely el kellett költözzön az államhatárok változásainak nyomása alatt. Az első kolozsvári, 1581-es alapítású egyetem, amely évszámot a Babeș-Bolyai a címerébe foglalta, valójában nagyon rövid ideig működött és jogutód nélkül szűnt meg. A Sapientia esetében Kolozsváron a XVIII. században a protestáns, majd a katolikus iskolákban indult jogászképzésektől lehet nem intézményes, hanem eszmei jellegű folytonosságot számolni. Így a Sapientia EMTE jogászképzése technikailag tízéves, valójában gyökerei évszázadosak, és a magyar jogászképzés el indítása tulajdonképpen újraindítás.

Számomra legalábbis lényeges, hogy az fontos eszmei folytonosságon túlmenően a Sapientia jogászképzésének egyfajta személyi folytonosságát is fel lehet állítani. Időben visszafele haladva: a Sapientiás jogászképzés egyik alapító oktatója volt Lupán Ernő (1929-2013) professzor, aki az egykori Bolyai magyar nyelvű jogászképzésének hallgatója, majd tanára is volt. Vagyis esetében egy közvetlen személyi kapocs áll fenn az egykori Bolyaival. A Bolyainak pedig közvetlen szellemi kapcsolata van az 1940-1944 között Kolozsváron működött Ferenc József Tudományegyetemmel: néhány évig (amíg engedték) a Ferenc József Tudományegyetem több tanára, például Buza László vagy Bónis György a Bolyain is tanítottak. Ennek az 1940-1944 közötti egyetemnek pedig személyes kapcsolata van az 1919 előtti Ferenc József Tudományegyetemhez, hiszen például a már említett Buza László (1885-1969) Kolozsváron fejezte be jogtudományi tanulmányait (1908-ban a jogtudományi, 1909-ben pedig az államtudományi doktorátusát szerezte meg Kolozsváron). Buza professzorról érdemes feljegyezni, hogy 1944-ben azért, hogy az egyetem folyamatos működése ne szűnjön meg, összegyűjtötte azt a néhány joghallgatót, akit Kolozsváron el tudott érni, akik nem voltak a fronton, és más oktatók hiányában egyedül oktatta számukra az összes egyetemi tárgyat. Egyik tanítványának visszaemlékezése szerint “a jog- és államtudományi karon egyedül csak Buza professzor maradt a helyén. A néhány jelen levő hallgatójának viszont ugyanolyan szinten és igényességgel tartott előadást nemzetközi, büntető- és magánjogból, mint amikor ezt telt ház előtt tette.”[11] Buza László jogász szakértőként 1945-46-ban részt vett a Márton Áron püspök által vezetett testületben, amely az erdélyi magyarság nevében memorandumot dolgozott ki a határok igazságos, etnikai alapú kialakításáról a békekonferencia számára. A memorandumot, amelyet az erdélyi magyarság képviseletében többek között Márton Áron katolikus és Vásárhelyi János református püspökök, Szász Pál jogász, az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnöke (aki kommunista börtönben halt éhen) írt alá, nyilván nem vették figyelembe. Buza Lászlót szakmai munkásságának elismeréseként 1946-ban, kolozsvári professzorként választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának. Ez csak egy kiragadott példa azokból a hagyományokból, amelyeknek folytatása a mai ifjú jogászok feladata.

A személyi folytonosságot még korábbra is vissza lehet vezetni: Haller Károly például a kolozsvári jogakadémia[12] oktatója volt annak megszűnéséig, 1872-ig, amikor az új

– 534/535 –

Ferenc József Tudományegyetem tanára lett. Vagyis az intézmények között fennállnak a személyi folytonosságnak az elemei: ebben a térségben a történelem ennyit tett lehetővé.

4. Szintén a Sapientia jogászképzéséhez kapcsolódik a Magyarország kormányának, az Erdélyi Református Egyházkerületnek és az egyetem együttműködéséből létrejött Collegium Iuridicum jogász szakkollégium. A szakkollégium a Sapientia egyik háttérintézményeként a tehetséggondozás műhelye, amelynek keretében remélem, hogy jogászok generációi fognak tanulni és sikeresen pályára lépni. Az Erzsébet úti patinás villaépületben lakni és tanulni valódi kiváltság: korábban ilyen lehetőség nem létezett. A kollégiumban folyamatosan húsz joghallgató él és tanul.

5. Az Erzsébet úti épület ad otthont egy másik intézménynek is, a Kolosváry Bálint Jogtudományi Kutatókönyvtárnak. Ez a kari könyvtárhoz tartozó, de kifejezetten tudományos célokat szolgáló intézmény, lehetőséget biztosít az egyetem oktatói, hallgatói, de külső kutatók számára is tudományos kutatásra. A kutatókönyvtár Trócsányi László igazságügyi miniszter támogatásával jött létre, folyamatosan bővül, és a történeti (régi) jogi szakirodalom és a külföldi jogi szakirodalom egyedülálló gyűjteményévé formálódik. Fejlődéséhez eddig olyan jogtudósok vagy neves gyakorló jogászok járultak hozzá, mint Dr. Várady Tibor, Dr. Varga Csaba, Dr. Rokolya Gábor, Dr. Nánási László, Dr. Lupán Ernő. A könyvtárba került több egykori bolyais jogász, például Ménesi Tibor vagy Bokor György-Ernő könyvadománya vagy hagyatéka. Nemrég Sántha Tibor marosvásárhelyi ügyvéd járult hozzá értékes régi könyvekkel a könyvtári állomány további bővítéséhez. A Kolosváry Bálint Jogtudományi Kutatókönyvtár különlegességét a régi jogi könyvek képezik, például több, és remélhetőleg tovább bővülő számú Werbőczy Hármaskönyv található meg itt.

6. A Sapientia EMTE fontos jogtudományi kutatásban vesz részt partnerként vagy kezdeményezőként, hídként lép fel a magyar és a román tudományosság között, oktatói több nyelven, a legnívósabb jogi szaklapokban publikálnak cikkeket, a térség legnevesebb jogi szakkiadói jelentetik meg az intézmény keretében megírt monográfiákat. Ebből a szempontból az a legfontosabb, hogy a Sapientia EMTE szakindításának következményeként újra van erdélyi magyar jogtudós értelmiség, akik a gyakorló jogászokkal együtt, de őket kiegészítve olyan szellemi tőkét birtokolnak, amely a közösség fennmaradásának vagy fejlődésének egyik, nem elhanyagolandó eleme. Az eredeti kutatások körében külön is érdemes megnevezni a 2020-ban Bukarestben megjelent, a kisebbségi jog problematikus területeit eredeti módon, román nyelven feldolgozó új monográfiát.[13] A Sapientiának komplex kutatási profilja alakult ki, amely a polgári jogot, a büntetőjogot, a kisebbségi jogot, polgári eljárásjogot egyaránt felöleli, és amely oktatóinknak egyéni tudományos elismerést is kivívott. Ezeknek az egyéni elismeréseknek az összessége adja az intézmény elismertségét.

Ki kell emelni, hogy a magyarországi jogi karok igen jelentős szellemi támogatást nyújtottak a jogászképzés megszilárdulásához. A kolozsvári joghallgatók rendszeresen találkoznak a legnevesebb magyarországi jogtudósokkal. A Kolozsváron született Vékás Lajos professzort, akadémikust az egyetem Doctor Honoris Causa címmel is kitüntette.

7. A tudomány művelésének új fórumai is létrejöttek a Sapientia EMTE keretében. Angol nyelvű, immár tízéves folyóirat az Acta Universitatis Sapientiae. Legal Studies , illetve magyar nyelvű tudományos folyóirat az Erdélyi Jogélet (ez utóbbi tulajdonképpen az 1907-es alapítású szaklap harmadik folyama). A kar szakkönyvkiadója, a Forum Iuris 2016-ban kezdte meg működését, és eddig több mint 60 címet – egyetemi jegyzeteket, tankönyveket, konferenciaköteteket, monográfiákat – jelentetett meg. Tíz év alatt több mint 150 kisebb vagy nagyobb tudományos rendezvényre, számos nemzetközi konferenciára is sor került, a legváltozatosabb jogterületeken.

8. A Sapientia EMTE jogászképzésének az eredményei között utolsó helyre tettem a végzett jogászok egyelőre néhány, szakmai pályájukat elkezdő generációjának a megemlítését. Nem azért, mert ezt tartanám a legkevésbé fontosnak, éppen ellenkezőleg: az összes előzőekben felsorolt eredmény pontosan azt a célt szolgálja, hogy egyre nagyobb számban olyan jogászok kerüljenek ki az egyetem padjairól, akik szakmai ismereteikben, nyelvtudásban és emberségben is a társadalom leghasznosabb tagjai közé tudnak emelkedni, akiket tisztesség és munkabírás jellemez. Az igazságszolgáltatásnak, a gazdaságnak, a közigazgatásnak egyaránt szüksége van a jó jogászokra. A végzett hallgatók 85%-a dolgozik, 65%-uk jogász szakmákban. A végzett hallgatók 45%-a továbbtanult (jogász mesteri képzéseken, illetve többen Ph.D képzésben).

A folyamatos technikai változások valójában nem a jog egyszerűsödését hozzák, hanem a jognak újabb kihívást, új szabályozási területet jelentenek. A jog egyszerűsödése bármennyire is állandó cél, a társadalom egyre komplexebbé válása még inkább megköveteli a jog rendteremtő erejét. A Sapientiás jogászoknak bizonyítaniuk kell, hogy ennek a képzésnek minden itt összegzett eredménye őbennük, és közvetve így a magyar kisebbség javára hasznosul, a politikai, gazdasági, technikai változások által is állandóan befolyásolt erdélyi létben.

IV. A Sapientia jogászképzésének további célkitűzései

A fenti eredmények fontosak, de azt is tudatosítani kell, hogy az intézmény tulajdonképpen csak most kezd gyökereket ereszteni. Az eredmények megőrzése, fejlesztése, kiteljesítése továbbra is jelentős erőfeszítést, tudatos építkezést kíván.

– 535/536 –

1. A rövid távú célok között szerepel a Jogász életpályák mesteri képzési program elindítása, 2022 őszétől. A mesteri programnak a célja, hogy a jogász hallgatóknak a romániai jogi hivatásrendi vizsgákra intenzív felkészítést nyújtson, hogy a bírói, ügyészi, ügyvédi pályára készülő hallgatók mindazt a szakmai segítséget megkapják, amelyre a rendkívül nehéz vizsgák sikeres letételéhez szükségük lehet. E programnak kellene (részben) hozzájárulnia, hogy a jelen tanulmányban vizsgált arányszámok fokozatosan javuljanak. Nyilván, az egyéni erőfeszítést semmilyen szakmai program nem tudja pótolni, de az egyéni igyekezetet, motivációt a képzési program rendjébe foglalva irányítani és hatékonyabbá tenni igenis lehetséges. A mesteri program sajátos kialakítása ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy a közigazgatási jogi és a munkajogi feladatok ellátására is tudjunk e program keretében szakembereket képezni. A Jogász életpályák mesteri képzési program nem csak a Sapientia EMTE alapképzését elvégzett jogászok számára lesz nyitott, hanem más egyetemeken végzett jogászok is felvételizhetnek erre a programra. A középtávú célok között a jogtudományi Ph.D képzés elindítása is szerepel, ennek jogszabály által megkívánt személyi feltételei (legalább három habilitációval rendelkező egyetemi oktató) jelenleg is adottak, és az akkreditációs eljárás előkészítése elkezdődött.

2. A jelen írás bevezetőjében jelzett bíró- és ügyészhiányon túlmenően a Sapientiás jogászok természetes életpályájának nyújtathat keretet a közigazgatás, ezért e területen is a képzés erősítését tűztük ki célul. Azokkal az önkormányzatokkal, közhatóságokkal és közintézményekkel, ahol jogászaink pályára léphetnek, az együttműködést erőteljesebbé kívánjuk tenni, azt is vállalva, hogy a végzős vagy végzett hallgatóinkat a konkrét helyi igényeknek megfelelő, betöltendő köztisztviselői álláshely profiljára is kiképezzük. Ezzel nem csak a hallgatók pályára lépésének lehetőségeit bővítjük, de az önkormányzatok számára is felkészültebb, rövidebb helyi betanítást igénylő humán erőforrást bocsátunk a rendelkezésére.

3. A Sapientia mellett a Babeș-Bolyain továbbra is tanulnak magyar anyanyelvű hallgatók, alapvetően román nyelvű képzési program keretében. A Sapientia keretében kialakított tudásbázist legalább részben meg akarjuk osztani a Babeș-Bolyain tanuló legjobb magyar hallgatókkal. Ezért kezdeményezzük a Collegium Iuridicummal közösen a Jogakadémia programot, amelyet 2021 őszén kívánunk elindítani. Ez a program a Babeș-Bolyain a legfontosabb szaktárgyakat kizárólag román nyelven tanuló magyar hallgatóinak biztosítja, hogy a magyar jogi terminológiát elsajátítsák, és ezen túlmenően a Sapientia joghallgatóival közösen vegyenek részt különböző, a szakmai fejlődésüket biztosító programokon. Egyúttal a két intézmény magyar joghallgatói között is kapcsolatokat teremt a program, amelyeket remélhetőleg később, szakmai pályájuk során kamatoztathatnak. E körben célunk az is, hogy a Babeș-Bolyain végzett magyar jogászok felvételizzenek a Jogász életpályák mesteri képzési programunkra.

4. A Sapientia EMTE eddig is az éves erdélyi jogászgyűlések társszervezőjeként folyamatosan kommunikált az erdélyi magyar gyakorló jogászokkal. Ezt a kapcsolatot is meg kívánjuk erősíteni, különös tekintettel arra, hogy a gyakorló jogászok között egyre nagyobb számban lesznek jelen a Sapientia EMTE-n végzett jogászok. Ezért számos rendezvényünk és kiadványunk kifejezetten a gyakorló jogászok munkáját fogja segíteni. Reméljük, hogy a gyakorló jogászok hasonlóképpen támogatni fogják az egyetem programjait.

5. A Sapientia EMTE jogászképzésének kínálati oldala a romániai standardokat messzemenően teljesíti. Viszont ez nem elég: külföldi egyetemek innovatív módszereit is meg kell honosítani. Ezért támogatni kell oktatóink külföldi tapasztalatszerzését, legyen lehetőségük belehallgatni, hogy a tárgyaikat a legnevesebb egyetemeken hogyan oktatják, és az ott látott módszereket bevezessék a Sapientia EMTE oktatásába. Az oktatók tudományos teljesítményének mérése folyamatosan zajlik. A jövőben is komoly kihívást jelent és többletmunkát feltételez, hogy a legtöbb oktatónk egyidejűleg van jelen a román, a magyar és a nemzetközi tudományos életben. E többletmunkára, sajátos erőfeszítésre való tekintettel is az oktatói bérek versenyképességét helyre kell állítani. A keresleti, a hallgatói oldalon is dolgozni kell. Egyfelől szükséges a középiskolákkal való sokkal hatékonyabb kommunikáció, a folyamatos visszacsatolás az egyetemen elvárt tudás hiányosságairól. Másfelől a legjobb, érdeklődő, motivált középiskolásokat meg kell tudnunk győzni arról, hogy érdemes a Sapientia kétnyelvű jogászképzését választani a román nyelvű képzési alternatívákkal szemben.

6. A fentiekben is láttuk, hogy a Sapientia EMTE kétnyelvű jogászképzésének az elindítása adott a romániai magyar jogi szaknyelv “feltámadásának” keretet, szakmai hátteret és perspektívát. A rendszerváltást követő korábbi kísérletek elszigeteltek voltak, hatásukban sajnos korlátozottak. Az egyetemnek komoly feladatot kell vállalnia a romániai magyar jogi szaknyelv további fejlesztése terén is. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv az Erdély területén hatályos román jognak magyar nyelven, írásbeli és szóbeli kommunikáció során történő, komplex célokat követő használata. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv a magyar jogi szaknyelv sajátos “nyelvjárásának” tekinthető, amelytől részben eltér lexikai, stilisztikai, szövegszerkezeti és pragmatikai szempontból is, ugyanis célja nem a magyar jogról, hanem a román nyelven közzétett román jogról történő magyar nyelvű kommunikáció. Nyelvileg a magyar nyelvhez, viszont a közvetített jogintézmények révén a román joghoz kötődik. Ezért a magyar jog magyar terminológiája csak részben feleltethető meg a román jog magyar terminológiájának. A legfontosabb kihívás jelenleg a standardizálás kérdése: meg kell találni azt a lehetőséget, hogyan lehet az adott esetben “szétfejlődő”, jogászok, a sajtó munkatársai és a hivatalos fordítók által is eltérően fordított szakkifejezések helyes változatát rögzíteni. Erre a célra külön internetes felületet szeretnénk létrehozni, illetve három szakbizottságot, neves jogászok és nyelvészek részvételével (közjog, büntetőjog, polgári jog), akik időszakos üléseken a vitatott kérdéseket eldöntik. A standardizálással párhuzamosan a jogi szakfordítók,

– 536/537 –

tolmácsok, jogász-nyelvészek, újságírók intenzív szaknyelvi képzését is fel kell az egyetemnek vállalnia.

A romániai magyar jogi szaknyelv máris él: a magyar anyanyelvű jogászok közötti privát, verbális kommunikációban fokozatosan, újra és megfelelő színvonalon jelenik meg e szaknyelv. Ez a típusú kommunikáció korábban hűen tükrözte az erdélyi magyar jogi szaknyelv rendkívül leromlott állapotát. A román jogot tárgyaló magyar nyelvű egyetemi jegyzetek elterjedése a magyar jogi szaknyelvhez való hozzáférés 1959 óta nem létező lehetőségeit nyitotta meg. A privát kommunikáció a jogász és (romániai vagy magyarországi) magyar ügyfele között is megvalósul, és itt is megfigyelhető a szaknyelv használatának fokozatos javulása. A politikai kommunikáció sem lehetséges a magyar jogi szaknyelv nélkül. Továbbá az erdélyi magyar jogi szaknyelv a tudományos kommunikációban (konferenciák, tanulmányok stb.) is nagyon fontos. A román jog magas színvonalú magyar szaknyelvi megjelenítése az összehasonlító jog számára is új távlatokat nyit meg.

A privát kommunikáción túlmenően jelenleg a közigazgatásban van a magyar nyelvnek “félhivatalos státusza”, de nem szabad igen komoly célkitűzésként megfeledkezni az 1945-ös Nemzetiségi Statútum (1945. évi 86. törvény) egykor hatályos, évtizedeken át alkalmazott, majd a nacionalista kurzus erősödése által félresöpört, de újra meghonosítani kívánt rendelkezéseiről. A 8. § szerint “Azok a törvényszékek és járásbíróságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30%-a nem románajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:

a) az illető körzet 30%-át kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének;

b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni;

c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni.”

A 9. § és 12. §-ok szerint pedig a bíráknak ismerniük kellett az illető nemzetiségek nyelvét is. A szabályozás akceptálta azt, hogy “a román állam hivatalos nyelve a román nyelv”, de a jogalkotó koncepciója szerint ezzel az elvvel összhangban van a kisebbségi anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatás terén.

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv megjelenik, mint a romániai magyarok között megkötött szerződések nyelve. Ilyen szerződések már előfordulnak és a számuk a jövőben nőni fog. A román jog szerint, de magyar nyelven megkötött szerződések elterjedése komoly kihívás, amelynek megvannak az előnyei. Az ilyen szerződések érvényesek, viszont a bíróságok előtt zajló jogvita esetén e szerződéseket román nyelvre le kell fordítani. Kétségtelen előnye a magyar nyelvű szerződésnek a szerződő felek által jobban, anyanyelven megértett tartalom. A magyar nyelvű szerződések elterjedésének folyamatát segítendő, az egyetemen elkészült a román jogon alapuló magyar nyelvű szerződéstár, amely mintaként szolgál és a szerződő felek konkrét érdekei szerint alakítható. A mintákhoz a szerződés román nyelvű változatát is mellékelték a szerzők, amely az esetleges fordítást megkönnyíti. A román jog alapján megkötött magyar nyelvű szerződések az anyaországi és romániai magyarok viszonyában is előfordulhatnak. Ennek a szerződéstárnak a bővítését is tervezzük.

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv megjelenhet, mint a választottbíráskodás nyelve. Ez egyelőre nem jellemző, de érdemes végiggondolni, hogy nem lenne-e érdemes olyan választottbíróságot létrehozni, amely a törvényes keretek között magyar nyelvű jogszolgáltatást (is) nyújt? Ennek legfőbb akadálya a szovjet típusú diktatúra alatt kialakult viszonyulás, amely az államtól várja a jogviták megoldását, annak ellenére, hogy választottbíráskodással közösségi szinten, magasabb színvonalon, gyorsabban meg lehetne oldani elsősorban a gazdasági jellegű jogvitákat, mint ahogy azt az állami igazságszolgáltatás teszi.

A jogi szaknyelv léte és megfelelő színvonala a romániai magyarok számára identitásképző tényező, olyan kulturális sajátosság, amely nélkül Romániában a magyar önazonosság megőrzése hosszú távon nem lehetséges.

7. Igazságtalannak tartjuk, hogy a Sapientia EMTE jogászképzését (illetve általában az egyetemet), elszigetelt kutatási projekttámogatásokat leszámítva, a román állam nem támogatja. Az egyetem a román felsőoktatási tér egyik legdinamikusabban fejlődő, versenyképes szereplőjévé vált. Fel kell mutatni, hogy a román államnak igenis van jogi lehetősége arra, hogy a Sapientia EMTE-t támogassa. A megfelelő finanszírozás a kulcsa, hogy a Sapientia EMTE az a versenyképességét folyamatosan erősítő intézmény maradjon, amelynek az utóbbi évtizedben bizonyult. A méltányosság is azt diktálná, hogy az egyetem fenntartásának erőfeszítését a magyar állam és a román állam egyidejűleg vállalja, hiszen olyan sajátos egyetemről van szó, amely egy romániai, de mégis magyar közösséget szolgál.

Reméljük, lesz a Sapientia jogászképzésének húszéves évfordulója is,[14] és a tanulmány záró fejezetében felvetettekről már mint elért célokról, megvalósult eredményekről számolhatunk be, és felkészülten fogunk szembenézni az újabb kihívásokkal is. •

Jegyzetek

[1] Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet (Budapest) és Sapientia EMTE Jogtudományi Intézet (Kolozsvár).

[2] Veress Emőd – Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945-1959, Sapientia EMTE-Forum Iuris, Kolozsvár, 2016. A kötetnek újabb kiadást is tervezünk: a megjelenése óta is folytatott, illetve a most is folyamatban lévő kutatások tovább részletezik és árnyalják a Bolyai jogászképzéséről kialakult képünket.

[3] A “Bolyai” névválasztás tudatos volt: egyszerre kívántak emléket állítani Bolyai Farkasnak és Bolyai Jánosnak.

[4] Lásd Veress Emőd – Kokoly Zsolt: i. m., 266-268.

[5] Vö. Magyar Nemzet, 1995. január 7, 1. o.

[6] Lásd Székely Hírmondó, 2002. augusztus 16-22, 2. o.

[7] Lásd Népszabadság, 1995. január 12, 9. o.

[8] Az első Sapientiás évfolyam 2010 szeptemberében kezdte meg tanulmányait, és 2014-ben záróvizsgázott.

[9] Lásd Veress Emőd (szerk.): Animus in consulendo liber. Sipos István emlékkötet, ELTE ÁJK – PTE ÁJK, Budapest-Pécs, 2008.

[10] Az arcképcsarnok folyamatosan bővül, szeretnénk legalább a legnevesebb kolozsvári jogászprofesszoroknak méltó emléket állítani egykori szellemi otthonukban. A kolozsvári jogtudományi iskola letűnt nagyságát mutatja, hogy hosszú évekig kell még a festőművészeknek dolgozniuk, hogy a célt legalább részben teljesítsük.

[11] Veress Emőd – Kokoly Zsolt: i. m., 87-88.

[12] A kolozsvári jogakadémiát 1774-ben Mária Terézia alapította. Rövid működés után joglíceumként, 1863-tól újra jogakadémiai ranggal, magyar nyelvű képzéssel működött. 1866-tól a képzés időtartama négy évre nőtt. A jogakadémiára alapozva jött létre 1872-ben a Ferenc József Tudományegyetem jogi kara.

[13] Fábián Gyula (szerk.): Standarde controversate ale coexistenței juridice dintre majoritate și minoritatea maghiară în România, Hamangiu, Bukarest, 2020.

[14] Az egykori Bolyai jogászképzése másfél évtizedig működhetett.

Erdélyi jogászok. Jogászportrék I.

A kötetben tizenöt jogász rövid élettörténete található. Ezek a történetek jelzik Erdély és az erdélyi jogászok rendkívüli sokszínűségét. A bemutatott életutak egy része az emberiesség, hősiesség, szakmaiság példájával szolgálhat. Azonban nem lenne teljes és igaz a felvázolt kép, ha csak ilyen portrékat tartalmazna a könyv. Egyes szereplői sokkal összetettebb megítélést követelnek meg: tetteikben és életükben vitatható elemek is előfordultak. A kötet ettől válik igazzá, hitelessé.

A teljes könyv letölthető a borítófotóra kattintva.

Forum Iuris Könyvkiadó, Kolozsvár 2020 – ISBN: 978-606-9061-24-4

A kötet megjelenését Magyarország Igazságügyi Minsztériuma támogatta.

Megemlékezés Dr. Buza Lászlóra

Dr. Buza László sírja a Farkasréti temetőben

A 135 éve született Dr. Buza László (1885-1969) sírjánál jártam a napokban. Nem véletlenül, szándékosan kívántam tiszteletet tenni e helyen. Buza professzor a nemzetközi közjog tudományának volt komoly művelője (szakterületünk teljesen más). Viszont emberi nagysága megkérdőjelezhetetlen, a tiszteletadást minden szempontból megérdemli.

A sárospataki református jogakadémián, majd Kolozsváron, az egykori Ferenc József Tudományegyetemen tanult, itt avatták 1908-ban jogi, 1909-ben pedig államtudományi doktorrá. Oktatói pályáját is Kolozsváron kezdte el, az impériumváltásig itt tanított, majd a Szegedre költözött egyetem professzora volt. 1940-ben visszatért Kolozsvárra, és 1948-ig volt itt professzor, előbb a Szegedről visszatért egyetemen, majd az 1945-ben alapított Bolyai Egyetemen. A világháború végén, azért, hogy az egyetem folyamatos működése ne szűnjön meg, összegyűjtötte azt a néhány joghallgatót, akit Kolozsváron el tudott érni, és más oktatók hiányában egyedül oktatta az összes egyetemi tárgyat. Egyik tanítványának visszaemlékezése szerint “a jog- és államtudományi karon egyedül csak Buza professzor maradt a helyén. A néhány jelen levő hallgatójának viszont ugyanolyan szinten és igényességgel tartott előadást nemzetközi, büntető- és magánjogból, mint amikor ezt telt ház előtt tette.” Jogász szakértőként 1945-46-ban részt vett a Márton Áron püspök által vezetett testületben, amely az erdélyi magyarság nevében memorandumot dolgozott ki a határok igazságos, etnikai alapú kialakításáról a békekonferencia számára. A memorandumot, amelyet az erdélyi magyarság képviseletében Márton Áron katolikus és Vásárhelyi János református pürpökök, Szász Pál, az Erdélyi Gazdasági Egyesület elnöke, Korparich Ede, a Romániai Magyar Fogyasztási Szövetkezetek elnöke, illetve Lakatos István, a Romániai Magyar Hitel- és Gazdasági Szövetkezetek elnöke írt alá, nem vették figyelembe.

Buza Lászlót szakmai munkásságának elismeréseként 1946-ban, kolozsvári professzorként a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának választották.

Közép-Kelet-Európában túl sok a törésvonal. Erdélyben a megszűnő, elköltöző, átvett, egyesített vagy elfoglalt egyetemeinktől nehéz lenne az intézményi folytonosságot számon kérni. Ennek a lehetőségét elvette a történelem. De folytonosság mégis van, egyfelől eszmei, másfelől személyi. Buza László személye a Ferenc József Egyetemet és a Bolyai Tudományegyetemet köti össze. A Bolyai 1945-48 között még klasszikus polgári egyetem volt. A marxista egyetemmé való átalakítás során a magyar állampolgársággal rendelkező tanárokat, így Buza Lászlót is, elküldték az egyetemről. Akik ebben az időszakban voltak joghallgatók, a marxista átalakítást hihetetlen minőségi romlásként élték meg. Buza László 1948-as káderlapja szerint “ideológiai szempontból az oktatásban nem fejlődik és veszélyesnek tekintendő.” Vagyis nem volt alkalmas a Bolyai Egyetem marxista ideológia szerinti átformálásában szerepet játszani. Visszatért Szegedre és folytatta tudományos pályáját. A református egyház Duna-melléki kerületének főgondnoki tisztségét is betöltötte. Emberi értékei mellett a kisebbségi jog tudósaként is emlékeznünk kell rá.

Dr. Buza László Finkey Ferencnek szóló dedikációja egyik könyvében.